Így év elején mindenki visszaemlékezik, fogadalmat tesz mit, hogy fog vagy nem fog csinálni. Nem tagadom én is közéjük tartozom. Bár én fogadalmat nem szoktam tenni (hacsak azt nem hogy jobb az idén sem leszek  ), de a visszaemlékezés nálam is megy.

 

Pár hete Pityel( a szerkesztő) beszélgettünk a kosárlabda szeretetéről, csapatokról, esélyekről. Azóta folyamatosan ott a fejemben mi is történt velünk az elmúlt pár évben. Én nem az elmúlt évről inkább évekről szeretnék nektek írni.

A kosárlabda már nagyon rég került az életembe hisz édesapám   itt dolgozott a sportcsarnokban és nem volt olyan meccs, rendezvény, amin ne lettem volna itt. Röpke pár év kihagyás után Grétivel tértem vissza a csarnokba 2010 tavaszán. A srácok megnyerték a bajnokságot, Gréti névnapjára és születésnapjára kosárbérletet kapott a fiuk meccseire.  Aztán szép lassan jöttek a lányok meccsei is és mi ott ragadtunk. Már nem volt elég a srácoké jöttünk a lányok összecsapásaira is.

2011 tavasszal Gréti az Egerszeg fesztiválon kosárra dobált a Kossuth utcán, én meg azt mondtam neki:Ha bedobod, ezt a 3 pontost kapsz a lányok meccsére bérletet.    BEDOBTA!   

 

Így 2011 őszétől bérletünk van a női meccsekre is. Lehet napsütés  ,lehet eső   a programjainkat úgy alakítjuk,hogy ott  legyünk a meccseken. Szurkolunk és egy egy meccs után szinte szólni sem tudunk (főleg én).De miért is dolgozik az ember a gégészeten, ha nem azért hogy meggyógyítsák   (Elárulom nem sikerül).Így maradt a negró amit Horváth Zsófitól kaptam.

 

 

De hogy mit is kaptunk az elmúlt években a lányoktól?

 

- Rengeteg élményt: Láthattuk győzelmeiket és vereségeiket.(de a vereség után is a mi lányaink és mi csapatunk voltak)

Ott lehettünk, amikor 2011-ben itthon 3 lett a csapat a bajnokságban. Látni és osztozni az örömükben  . 2012 márciusában Grétivel vonatra ültünk és 2 napra elutaztunk Győrbe a MK 4-es döntőre, hogy a csapatnak szurkolhassunk. Jó volt látni a lányok arcát, amikor megláttak bennünk.  Ott lehettünk Pécsen, amikor a 3 helyért játszottak. Nem sikerült a bronzérmet megnyerni, de azt hiszem mindenki, aki velünk ott volt nagyon büszke volt a lányokra. 

 

- Rengeteg emléket: Hisz, ezeket a pillanatokat már sosem veheti el tőlünk senki sem. Nincs nap, hogy valami ne kerülne itthon szóba:"emlékszel erre vagy arra?"Nagyokat sztorizunk és jókat nevetünk. Most már a nagylányom is tudja, hogy ha Virágot és a Dávidot emlegetjük akkor ők Lola "anyukája és apukája",ha a Tesót akkor Horváth Zsófiról beszélünk.

 

 

Végül, de nem utoljára és a legfontosabb, amit kaptunk:

  BARÁTOKAT   és rengeteg  SZERETETET   

Mindenkit nagyon szeretünk   de természetesen kedvencünk nekünk is van. Horváth Zsófi, Szalay Virág, Bukovszki Móni és Czukor Tündi (Kicsi és Cuki sajnos már nincs itt) nagyon közel került hozzánk. Zsófival a csarnokon kívül többször találkozunk.(Egy alkalommal anyukám, aki nincs már 150cm magas megkérdezte Zsófit:"Kislányom és te hányadikos vagy?" )

Személy szerint nagyon örülök, hogy Gréti példaképként néz fel a lányokra, tiszteli a munkájukat, kitartásukat. Büszkén mutatja barátainak a mezeket, sálakat dedikált pólókat, amit az elmúlt pár évben összegyűjtött, de 2 dolog van, amire tudom, nagyon vágyik:1-1 mez Zsófitól és Virágtól.

 

Nagyon remélem még sok-sok sikerben, örömben osztozhatunk a csapattal. De ha valami nem sikerül mi, akkor is ott leszünk és biztatjuk őket.

 

Végül elárulok egy titkot! Egy valami hiányzik nekem nagyon. Az ellenfél kispadjánál Farkas Sanyi hisztije  , toporzékolása és folyamatos reklamálása  .így most ha megengeditek, küldök neki egy virtuális  .

 

Hát ilyen az én kis visszaemlékezésem az elmúlt pár évre.

 

Ne feledjétek a legfontosabbat Zalaegerszegen még mindig KÉK AZ ISTEN!!!!

 

Hajrá ZTE NKK!!!

 

Ruisz Cili